A TÁBOR második napja!
Nos, a második tábor második napján a tenisz elmaradt, de azért az úszást megtartottuk.
Stratégiai megbeszélés a nagy medence-átúszás előtt.
.
Nagy medence-átúszás.
Sellő-pozíció. Figyeljük meg, milyen kiemelkedő mértékben emelkedik ki a kis hölgy!
Vízi matekóra. A kérdés:
Mennyi 6,37 tangense?
Olybá tűnik, a választ csak egy kisgyermek tudja…
De hagyjuk is a matekot!
Ugyanis a tábor második napján a kedvező klimatikus hatások hatására kirándulni mentünk.
Hogy hová?
Surprise, surprise.
A Budakeszi Vadasparkba!
Jó, de oda is kell jutni, ugye.
És menet közben erőltetett menetben spontán dalocskákat éneklünk.
Skippy-yeaah.
De a vadak közt durva dolgok történnek…
Hogy milyen durvák, álljon itt illusztrációképp egy kép:
A megfejtés: Mindig éhes mangalica kilóg a kerítésen.
Milyen éles a nyuszi foga?
Egy próbálkozást mindenképpen megér.
Csoportkép hölgyekkel. És urakkal.
Ők autóval érkeztek.
A gyerekek állnak.
És ők gyalog!
A gyerekek ülnek.
A tanári gárda. Cili és Judit.
Széna vagy szalma?
A vadállatok között…
No már most. Matekoljuk csak!
Mi három zacskó zoo-csemegét vettünk.
Ez gyerekeként 3/30-ad zoo-csemege.
Azaz, kb. 50 gramm fejenként.
Ha minden gyermek átlagosan csak ennyi zoocsemegét visz be nyitvatartási időben, az fejenként 50 gramm, összesen 20 000 gramm, azaz 200 kilogramm.
Amit, ha leosztunk az állatok számával, akkor fejenként napi 20 kilogramm zoo-csemege jut mindenkinek.
Az állatok lelkesedése alátámasztotta a számítás hitelességét. 🙂
A muflonra, lévén vadjuh, azaz majdnem kecske, azért lehetett számítani.
Muflon újra.
Persze, az is kérdés, hogy mi mennyire lennénk lelkesek, ha valaki az orrunk alá dugná
ezt:
De más állatfajokkal is összefutottunk.
Támad a dámvad! (náthásul: dámad a dámvad)
Nyílt viszont egy remek sport-játszótér, ahol többek közt van
– szarvasbogár és verőköltő poloska rugós hinta
– stilizált makk alakú (esetleg bálna, vagy tengeralattjáró, de nem látjuk be, miért lenne ilyesmi az erdei játszótéren) faház a fakoronában
– kötélpálya
– tényleg óriási keresztespók.
Az óriási makk (?) belsejében.
A kötélpálya…
Na, a kirándulás végeztével időben (15-00-re) hazaértünk, megebédeltünk, aztán következett egy előadás Amelia szülőhazájáról, Tajvanról.
Az előadás érdekes volt, a gyerekek szépen végigülték, persze, ebben benne lehetett a kirándulás, az ebéd, és a szülinapi torta – mert az is volt!
S ezzel máris, hipp-hopp, eltelt a nap! Folyt. köv.
