A TÁBOR utolsó napja!
Igen, igen, tudjuk, elképesztő, tényleg gyorsul az idő, baj lehet a gravitációval, vagy valami más van, mert eltelt öt nap, de mintha öt perc lett volna…
Ám a gyerekek ideje szerencsére lassabban telik, nekik minden nap kaland és megszokásmentes új élmények tárháza.
Ezért jó gyerekekkel dolgozni. Na, most elárultuk a titkot. Igen, félő, hogy ezentúl tolongás lesz a pedagógus szakmában. Vége a nyugodt világnak!
Mindegy, gyenge pillanat volt, már meg is bántuk.
De térjünk rá az utolsó napra!
A nap első része metafizikai érdekességekkel telt el.
A gyermekek megmagyarázhatatlan jelenségekkel találták szembe magukat,
de a legnagyobb természetességgel vették az akadályt.
Itt van mindjárt az első példa. Pár gyermek látható, teniszezés közben,
ám a túloldalon nyilvánvalóan nincs senki! Senki.
És ez nem zavarja őket! Természetesnek veszik.
Ilyen rugalmas a gyermek lelke!
Íme, egy újabb bizonyíték:
Na, és ha mégis van valaki, vagy valami a túloldalon?
Egy testetlen entitás, ami ráadásul visszaüti a labdát?
Egy ufonauta?
Egy robot?
Nem hisztek nekünk? Persze, hiszen nem voltatok ott élőben.
De a hátborzongató jelenségről felvétel is készült.
Itt látjuk, egyértelmű, hogy valaki vagy valami visszaüti a labdát….
Nem tudjuk, mi lehet. A gyerekek nem árulták el.
De egy biztos, ha jobban megfigyeljük, halvány, huhogó hangot hallunk a háttérből…
Elképesztő!
Na jó, evezzünk nyugalmas vizekre, azaz térjünk át az úszásra!
A szerző gyerekkorában látott egy remekbe-szabott szovjet filmet,
melyben szerepelt egy olyan atlantida, akinek a füle mögött kopoltyúja nőtt.
Lehet, hogy így született, de az is lehet, hogy Liszenkó elméletének megfelelve,
így alkalmazkodott a vízi életmódhoz, nem tudjuk.
KülkerParki táborunkban több gyanús mozzanatot láttunk már.
Medencét víz alatt átsikló gyerekek?
Levegővétel nélkül bukfencező gyerekek?
Jó, jó, egy ideig még értjük.
Na, de a sorok írója nem bírta ki azt, amit a gyerekek. Kipróbálta.
No way.
És ha Orsi, az edző is atlantida?
És ha a haja alatt ott a kopoltyú?
És ha a gyerekeknek is kezd kinőni?!
Nem hisztek nekünk?
Íme, egy újabb nagy horderejű, bizonyító és nem fotosoppolt felvétel:
Most tetten-értük őket!
Vagy gyöngyhalászokat képeztünk, vagy itt vannak, köztünk vannak és a hatalomra törnek.
Atlantisz újra éled!
Íme, még egy csodás mozzanat.
A gyermekek annyira áhítozzák a jutalom-kupákat, hogy ezt a paradicsomlevest is megeszik.
A KülkerPark konyhája bizonnyal megérdemelne pár Michelin-csillagot, de ez a leves…
És eszik! És megeszik! Kész eposz.
Végre valami, ami nem paranormális. A fiúk fiús játékot játszanak, míg…
a lányok lányosat! Hű, de megkönnyebbültünk.
És a bemutató.
Nagyon cukik voltak.
Nagyon okosak.
Nagyon szépek.
A gyerekeink.
Így utólag csak találgatni tudunk. Nyuszik ülnek a fűben? Mások ugrálnak?
Egy biztos, majd’ mind háttal állnak.
Ez valami nyújtó gyakorlat lehet.
Igen frusztrálónak tűnik.
Figyeljük meg! A gyerekek 5/8-a háttal áll.
Kezdjük azt hinni, hogy rossz helyen volt a kamera. 🙂
A kelta szellemiséget eltörölni nem lehet!
Újabb mágikus csavar:
A jóslás.
De mit jósolunk a jövőre nézve?
Még számos jó hangulatú tábort,
– ahol mindenki figyelmet érdemel,
– ahol mindenki figyelmet kap,
– és ahol mindenki jól érzi magát.
Jövőre, veletek, ugyanitt vagy bárhol, csak együtt!
És most egy kis ballagási nóta,
mely méltóképp zárta le a tábor after-party-pancsolását.
See you next year!