ESŐ NAP SZÉL
Szélvihar? Eső? Jégverés?
Lárifári!
Elmentünk inkább a Vadasparkba.
De hogy senki se mondja, hogy a nap eseménytelenül telt, beszerveztünk egy kis falmászást is.
Az egekbe szökellő kék falról egy nagyon pihent-agyú vicc jutott eszembe…
-Ki mássza meg a Csomolungmát?
-Ne Pál!
(konzervnevetés)
Viszont megismerkedtünk a három db. mongol farkassal, „akik” azért kaptak eredeti mongol nevet, mert, hogy mongolok.
Ám az a bökkenő, hogy közben meg kiderült, hogy nem a mongol alfajhoz tartoznak. Hanem szürke farkasok. (Azaz indián név illett volna hozzájuk, talán)
Erről megint eszembe jutott valami.
Volt egyszer egy papagájunk. Nagyon magányos volt, nimfapapagáj tyúk. Vettünk neki egy párt. El is neveztük Bercinek.
Igen ám – de egyszer félreérthetetlenül tojt egy tojást.
(ígérem, utolsó konzervnevetés)
Na, de a lényeg, a lényeg!
Az arcok boldogok, a nevetés őszinte, és végre játszottunk amerikai Mesivel egy hamisítatlan amerikai játékot – ami kísértetiesen emlékeztetett az „add tovább a partvist” méltán világhírű magyar óvodai játékra.
Hiába, nincs új a Nap alatt! 
